A kísérlet Adójának nincs más feladata, mint a kifüggesztett és megvilágított kép szemlélése, nyilvánvalóan azzal az elvárással, hogy a Vevőnek arról a pszi útján információkat továbbítson.

A kísérletvezető – a célképet szintén nem ismerve – az Adót olyan instrukciókkal segíti, amelyek az ilyen esetben alkalmatlan logikai megközelítések háttérbeszorítását, ugyanakkor a hasznos intuitív „bevillanások” felismerését segítik. Saját kutatásainkban nem alkalmazzuk a Ganzfeld módszerhez tartozó – fejhallgatón bejátszott – sustorgó hangot, ehelyett a Vevő és a kísérletvezető közötti kommunikációra helyezzük a hangsúlyt, melynek során a relaxált állapotban lévő Vevő szavait a kísérletvezető feljegyzi.

A telepatikus vétel után a Vevő rajzot készít a benyomásairól, majd a kísérletvezetővel együtt kinyitják a célkép borítékjának az asszisztens által hátrahagyott másodpéldányát, amelyben természetesen a célkép másodpéldánya is szerepel. A borítékokban szereplő képek összeválogatásánál alapvető szempont az, hogy a bennük lévő négy kép karakteresen különbözzön egymástól, ez ugyanis a Vevő – leírt szavai és a rajza alapján történő – választását, illetve rangsorolását könnyíti meg. A feladat tehát a négy képnek a Vevő benyomásaihoz való hasonlósága alapján történő sorrendbe állítása, ahol az első helyen a leginkább egyező, az utolsó helyen pedig a legkülönbözőbb áll.